Az írott és a beszélt nyelv legfontosabb jellemzői: mást ért a fül, és mást a szem. Az agy speciális működési sajátosságai következtében másképpen fogjuk fel és értelmezzük az írott és a beszélt nyelvet illetve szöveget - ezt mutatták ki a Carnegie Mellon Egyetem tudósai. De mit is jelent ez valójában, melyik a fontosabb emberi érzékszerv a nyelvmegértés során? A szem vagy a fül?

Hogyan tudták a tudósok megvizsgálni az írott és a beszélt nyelv közti különbségeket? Először is, egy pozitron emissziós tomográf (PET) segítségével nyomon követték az agy aktivitását egy szöveg hallgatása, illetve olvasása közben. A kétféle (bár azonos tartalmú) információt az eredmények szerint az agy más-más területe dolgozza fel. Az agyi aktivitás feltérképezése lehetővé teszi, hogy választ adjunk egy immár klasszikusnak tekinthető kérdésnek: vajon mi a fontosabb a nyelvmegértés során? A szem vagy a fül?

Az eredmény arra utal, hogy - mint a hírhedt média-guru McLuhan mondta volt - „a médium maga az üzenet”, de legalábbis része annak. Egy rádióadás tartalmát másképpen dolgozzuk fel, mint ugyanazokat a szavakat, amikor újságolvasás közben találkozunk velük. Másféle emléknyomokat képezünk belőlük.

A következő kutatás során mágneses rezonancia-méréssel (fMRI) figyelték az agy tevékenységét. Ezúttal nem egyes számok vagy szavak felfogását követték nyomon, hanem magas szintű agyi folyamatokat - társadalmi, munkahelyi, tanulási helyzetek kezelését.

Az fMRI segítségével a tudósok képesek voltak nyomon követni mind a húszezer borsószem méretű agyi terület aktivitását, három másodpercenként, és térképet készíthettek arról, hol és mikor „izzik fel” az agy bizonyos tevékenységek során.

A tudósok meglepetésükre két jelentős különbséget találtak a szóbeli és az írott információ befogadása során. Először is, az olvasás során a jobb félteke nem volt annyira aktív, mint várták, ami azt jelenti, hogy talán minőségi különbség van a hallott és az olvasott tartalom megértésének szintje vagy természete között.

Másodszor, hallgatás során több aktivitás tapasztaltak a bal félteke úgynevezett trianguláris részében - ez a Broca-területhez tartozik, amely a nyelvi megértést elindítja, és a rövidtávú memóriában tárolja. A Broca-terület fokozott működése arra utal, hogy a hallottak megértése során több értelmezési és emlékezeti folyamat zajlik, mint olvasás közben.

A beszélt nyelv oly ideiglenes, egy-egy hang olyan hamar, a másodperc töredéke alatt elenyészik, hogy az agynak azonnal el kell tárolnia minden kis információt, hogy azután összeragasztgasson belőlük valamit, aminek értelme látszik lenni.

Az írott nyelv viszont afféle „külső memória-tároló”, amelynek segítségével újra és újra hozzáférhetünk a szükséges információhoz. A kutatásból nem következtethetünk arra, hogy egyik vagy másik információ-közlési forma jobb lenne.

Hogy a beszélt vagy az írott forma-e a megfelelőbb, az az egyéni különbségektől, a szöveg tartalmától, a megértés céljától függ. Vannak, akik sokkal járatosabbak az egyik fajta megértésben, mint a másikban, tehát igyekeznek mindig a jobban ismert formát hasznosítani. Elképzelhető, hogy a tapasztalat és a biológia együttesen dönt arról, hogy valaki inkább szóban vagy inkább írásban szereti befogadni az üzenetet.